Az elmúlt napokban sok írás született a nyári szünet végéhez, az iskolakezdéshez kapcsolódva. Az évszakváltás, az tanév kezdete mindannyiunkat érint valamilyen módon; lehet, hogy „csak” annyit érzékelünk, hogy megnövekedett a munkamennyiség, amit el kell végezni, több az intéznivalónk, vagy megnőtt a forgalom az utakon. Ezek a hétköznapi momentumok is jelzik, hogy fordul az év kereke és új feladatok várnak ránk. A nap még perzsel, néha nem is értjük, hogy hogy lehet ősz, hisz forráság van. S az is lehet, hogy összezavarodottnak érezzük magunkat, mert nincs összhang a Természet ritmusa, a külvilág tempója, és a saját érzékelésünk között. Mintha nem találná a belső iránytű a helyes irányt.
Amikor nem tudom, „merre van észak”, megállok kicsit. Papírt és tollat veszek elő. Töltőtollat, középvastag heggyel, mert azzal lehet igazán szépen írni. Ilyenkor mindig visszatekintek, összegzem a mögöttem álló időszakot: újra olvasom a naplóm, áttekintem a tennivalók listáját, reflektálok arra, ami és ahogy elkészült és megvizsgálom, hogy a befejezetlen és el sem kezdett feladatok, miért nem tudtak elkészülni. Ez segít rendbe tenni a gondolataimat, az érzéseimet és megkönnyíti az adott időszak értékelését és a következő időszakasz tervezését is. Tisztábban látom mindazt, amit elvégeztem, amivel megkínlódtam, és persze azt is, amin javítanom kell.
3 x 3 dolog, amit a nyár tanított nekem
Türelem
Türelemmel kivárni, míg beérnek a gyümölcsök; nem feladni akkor sem, ha nem látom, tapasztalom azonnal az eredményeket.
Türelemmel és aktív éberséggel figyelni, hogy mi bontakozik ki a családunk és az egyéni életünkben.
Türelemmel lenni, amikor Nehéz van.
Bátorság
Bátornak lenni és őszintén szembenézni azokkal az árnyékrészekkel, amit nem tartok magamban jónak és gyógyítani, hogy az általa nyert belső erő a haladást segítse.
Bátornak lenni az új utakon való elinduláshoz; vállalva a „nem mainstream” önazonosságot. Proaktívnak lenni és lépni, amikor lehetőség adódik.
Bátornak lenni kérdéseket feltenni a kapcsolatainkban, amik nehezek, kényelmetlenek és lehet, hogy a válasz fájdalmas.
Megengedés
Megengedni, hogy közelebb jöjjenek hozzám olyan dolgok, amik számomra idegenek, félelmetesek, elfogadhatatlanok, sőt taszítóak, mert a megérteni vágyás erősebb, mint az antipátia. Benézni a kulisszák mögé, hogy legyen rálátásom a másik oldal működési mintázatára.
Megengedni, hogy az Élet történései a maguk rendje szerint alakuljanak és a rendelt időben érkezzen meg, aminek kell. Megengedni, hogy súgjanak Fentről.
És igen, megengedni a háborgást is, amikor igazságtalanságot, manipulációt tapasztalok; lózungokat, összemosást olvasok – hallok nem csak az ingerfeldolgozási érzékenység kapcsán. Igen, ilyenkor a bennem élő grizzly nagyon haragos. De már elég erős ahhoz, hogy miután kipuffogta magát, a düh energiáját a fejlődésre fordítsa.
És most?
A kora őszi hónapokban ideje van a beérett gyümölcseink leszüretelésének, a belső raktáraink feltöltésének és a télre való felkészülésnek. Még tart a kilégzés, a jó ritmus segít ebben a tevékeny időszakban. S hadd süsse az arcunkat a nap, borzongasson a hajnali hűs levegő; bújjon be szívünk legkisebb zugába is mindaz, ami igazán örömet okoz, a minket a körülvevő világ szépsége, amit kaptunk az Élettől ezen a nyáron.
Én becsomagolom család-időt, a nyári találkozásokat, a nagy beszélgetéseket, az olajlámpa fényét az éjszakai teraszon; az osztrák hegyek zöldjét, az erdő csendjének erejét, a kertünkben termett barack édes illatát; a kitartó munka örömét, a megtalált hangot és annak biztos tudatát, hogy a kérdéseimre mindig megkapom a választ.
Te mit szüretelsz? Mit viszel magaddal télire?