Az első templom
Valamikor réges-régen élt két testvér. Az öregebbnek csak felesége volt, a fiatalabb testvér feleségével és négy gyermekével élt. Közösen vettek földet, nehéz munkával feltörték az ugart, hordták a köveket, elvetették a gabonát. Öntözték, ápolgatták a búzát, közösen művelték a birtokot. Amikor eljött az aratás ideje, együtt arattak, majd elfelezték a termést… Mindketten elégedettem mentek haza, amikor a teli zsákokat behordták a magtárakba. Azonban eljött az éjszaka, és egyikük sem tudott aludni.
A fiatalabb azt gondolta: „A bátyám meg a felesége idősek már. Nehezükre esik a munka. Semmi segítségük nincsen. Nekem négy gyermekem van, ha felnőnek, mind segítenek. Viszek nekik egy zsák búzát.”
Az öregebb pedig így gondolkodott: „Öcsémnek négy gyermeke van. Több ennivalóra van szükségük, mint nekünk. Viszek nekik egy zsákkal a magaméból. „
Tervüket valóra is váltották, és mind a ketten elvitték a zsák gabonát a másik kamrájába. Reggel, amikor nézték a saját zsákjaikat, megdöbbenve látták, hogy egy sem hiányzik. Elcsodálkoztak nagyon, de egy szót sem szóltak. Este ismét elindultak, hátukon a nehéz zsákkal, de másnap reggel megint ugyanannyi volt a gabona. Így ment ez napról, napra. A hetedik napon nem volt sötét az éjjel, telihold fényesen világított. Így történt, hogy ahogy mentek egymás háza felé, vállukon a nehéz zsákkal, egyszer csak megpillantották egymást. Mindkettő letette a gabonát, és szívük csordultig telt szeretettel. Megölelték egymást, Hold fénye beragyogta a völgyet és körülölelte a két embert, és azon a helyen, ahol vállaikon a nehéz zsákot cipelve találkoztak, templomot építettek. Életükben, nagy tiszteletben és megbecsülésben részesültek, testvéri szeretetükről pedig máig is beszélnek az emberek…
Forrás: Bajzáth Mária adventi meseválogatása – mese.mesepedagogia.hu