Vendégtoll – Schindler Ildikó, a Szuperérzékeny Klub youtube csatorna motorja
Ildivel idén tavasszal találkoztam először az online térben. Számomra mindig nagy öröm látni-hallani, amikor valaki a témának kijáró komolysággal és felelősen foglalkozik a szuperérzékenységgel, tudatában annak, hogy magánemberként is súlya van a szavainak. Szívből köszönöm a mély gondolatokat és a közös értékrendet!
„Kicsit több, mint egy éve találkoztam a szuperérzékenység fogalmával, és ez a felfedezés teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat saját magamról.
Hihetetlenül felszabadító érzés volt, hogy van magyarázat arra, hogy miért gondolkodok ennyire máshogy. Kutatni kezdtem a témában, olvastam, videókat néztem, szuperérzékeny szakértők anyagaival ismerkedtem és igyekeztem jó mélyre ásni magamban is.
Rengeteg felismerés jön azóta, sokkal jobban értem a saját működésemet, és elkezdtem kifelé is kommunikálni az érzékenységemet, amit eddig átoknak gondoltam, és rejtegettem a világ elől.
Nagyon jól éreztem magam és rengeteg visszajelzést kaptam, amik megerősítettek, hogy jó úton járok.
Szépen lassan azt vettem észre, hogy elkezdtem a szuperérzékenységem mögé rejtőzni, és saját magam előtt is ezzel takaróztam bizonyos helyzetekben. Átestem a ló túloldalára. Emellett pedig mégis azt éreztem, hogy végre van értelme az életemnek, tudok értéket adni, segíteni az embereknek.
Nagyon görcsösen szerettem volna adni, és időközben rájöttem, hogy a szuperérzékenységem nem biztos, hogy a segítő szakmában fog kiteljesedni, máshol is megtalálhatom.
Elkezdtem elengedni ezt az elképzelésemet, számos dolgot megkérdőjeleztem, amit eddig bizonyosnak véltem.
Elhatároztam, hogy éberen fogom figyelni a jelzéseket, többször és jobban hallom meg a belső hangomat, a jófélét, ami mindig jót súg, és próbálom nem kutatni tovább az élet értelmét, nem arra koncentrálok folyamatosan, hogy mi az én életfeladatom, hanem hagyom, hogy az érzékenységem ott nyilvánuljon meg, ahol szeretne.
Ez bizony gyakorlást igényel, és nagyon nehéz feladat egy érzékeny embernek. Számomra egy hosszú és fájdalmas utazás, közben mégis izgalmakkal teli folyamat.
Ahogy Dr. Máté Gábor is írja:
„Az érzékenység igazi duplafenekű bőrönd, áldás és átok is egyben.„
Kívánom mindenkinek, hogy felfedezze érzékenysége áldásait, és ne keseredjen el, ha mélyre kell ásnia ehhez, és lassan megy, mert nagyon megéri!”
A fotó Schindler Ildikó tulajdona és hozzájárulásával kerül közzétételre.