Az ember lelke – mongol népmese

Emlékeztek? Amikor az istenek megteremtették az embert, egy ideig gyönyörködtek benne. Mert szép volt az ember!
Volt keze, lába, teste és feje, a fején szem, száj, orr és fül, ám hiába volt mindez, az istenek mégis elégedetlenek voltak vele.

  • Ebből az emberből hiányzik valami! – mondták. Megnézték jobbról, megnézték balról, előlről, hátulról, s végül rájöttek, mit felejtettek ki belőle.
  • Hiányzik belőle a Lélek! – sóhajtott egy szépszemű, karcsú istennő, akinek hófehér ruhája volt, fekete haja, fekete hajában pedig egy hófehér vízililiom pompázott.
  • Ha hiányzik, hát adjunk neki! – bólintottak a többiek, és nekiálltak megteremteni az ember Lelkét.

Igen ám, de milyen legyen a Lélek? Töprengtek ezen egy ideig, aztán az egyikőjük azt mondta:

  • Legyen olyan a Lélek, mint a holló tollruhája! Legyen olyan koromfekete!
  • Nem, az nem jó! – tiltakoztak a többiek. Ha a Lélek olyan fekete, mint a holló tollruhája, az ember gonosz lesz, mindent elpusztít majd maga körül, nem tud vigyázni semmire, és az öröm is messze elkerüli. Nem, ne legyen a Lélek olyan fekete, mint a holló tollruhája.
  • Hát akkor milyen legyen?
  • Legyen olyan hófehér, mint a hattyú tollruhája!
  • Ez még rosszabb! Ha a Lélek olyan fehér lesz, mint a hattyú tollruhája, az ember élhetetlen lesz, mindenét odaadja majd és védeni sem tudja magát. Nem, ne legyen az ember Lelke olyan fehér, mint a hattyú tollruhája.

Három nap és három éjjel tanácskoztak, végül végül az a szép szemű, karcsú istennő, akinek hófehér ruhája volt, és fekete haja, fekete hajában fehér vízililiom pompázott, odaállt a többiek elé, és azt mondta:

  • Tudom már, milyen legyen a Lélek! Legyen olyan, mint a szarka tollruhája! Legyen benne fekete és fehér, s bízzunk az emberre, mennyit használ az egyikből, és mennyit a másikból.

Ez mindenkinek tetszett. Megteremtették hát az ember lelkét olyannak, mint a szarka tollruhája.
És az emberre bízták, mennyit használ a feketéből és mennyit a fehérből.

Források
Irodalom: Boldizsár Ildikó (2019): A királyné, aki madárnak képzelte magát – Meseterápiás csoporttörténetek. Jelenkor Kiadó, Budapest 96-97.p.
Kép: pixabay.com