Élt egyszer egy király. Ezt a királyt Veres királynak hívták, s volt egy daliás szép fia. De olyan szép volt, derék, hogy mindenki megcsodálta. Örült is ennek az édesapja. Amikor a fiú 18 éves lett, látja, hogy az ő édesapja mindig szomorú. Kedvébe akart járni az apjának. Kijárt a vitézekkel vívni, és mindenkit legyőzött. Vadászatokon mindigTovább olvasom „A selyemrét”
Tag Archives: Mese
Olvasnivalók nehéz időkben – 2. rész
Ahogy ígértem, csokorba kötöttem néhány gondolatot arról, hogy milyen meséket, történeteket, könyveket vehetünk elő, ha ezekben a megpróbáló időkben az ősi bölcsesség, az írott szó segítségül hívnánk gyerekeink kíséréseben. Én is segítséget kértem a tanítómtól, Szentkúti Mártától, aki segített kiegészíteni az általam jónak vélt ajánlásokat. – Nagymese hallgató korú gyerekeknek – 5-7 éveseknek – választhatunkTovább olvasom „Olvasnivalók nehéz időkben – 2. rész”
Olvasnivalók nehéz időkben – 1. rész
Az elmúlt napokban többen fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogy milyen meséket kapjanak a gyerekek ezekben az időkben. Erről is írok a következő bejegyzésben, de előtte a Fölnőtteknek hoztam néhány könyvet. Mert nekünk is szükségünk van lelki – szellemi táplálékra, hogy a Szeretteinket s Önmagunkat meg tudjuk tartani. Dr. Edith Eva Eger könyvét kicsivel több,Tovább olvasom „Olvasnivalók nehéz időkben – 1. rész”
A rút kiskacsa – H.C. Andersen
De szép is volt azon a nyáron a határ! Sárgultak a búzatáblák, a zab még zölden bólogatott, a kaszálókon petrencékbe hordták a szénát; piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek – ez volt az anyanyelvük. A gabonaföldeket, kaszálókat sűrű erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csillogtak. Szép volt,Tovább olvasom „A rút kiskacsa – H.C. Andersen”
Az angyalbárányok – Magyar népmese
Egyszer volt egy szegény özvegy asszony, annak volt három legény fia. De hogy szegények voltak, egynek mindig el kellett menni szolgálni. Legelőbb is elment a nagyobbik fiú, s amint megy, mendegél, előtalál egy öreg embert. Ez megszólítja: Mi járatban vagy, édes fiam? Azt feleli a fiú: Én, édesapám, szolgálatot keresek. Én pedig éppen szolgát –Tovább olvasom „Az angyalbárányok – Magyar népmese”
Az Élet hatalma – afrikai népmese
Mára egy afrikai népmesét hoztam Nektek.
A kegyelem állapotáról, empátiáról, gyógyulásról, emlékezésről, egymás segítéséről.
Varázsmagok
A kertem az egyik legnagyobb tanítóm. Szelíd, igazságos. Nem ítélkezik. Türelemre tanít, és arra, hogy mindennek rendelt ideje van. Feltölt, Teret ad, gyönyörködtet. Megdolgoztat, ösztönöz, és emlékeztet nap, mint nap, milyen csodálatos a Természet. Otthon vagyok Benne.
Tudd, hogy Neked is vannak Varázsmagjaid. Talán amiről nem is gondolnád, pont az a Benned rejtező magocska – jó szó, figyelem, megértés, vagy akár csak az általad csendben tartott biztonságos Tér – az, ami gazdagít másokat.
Ápold, neveld, növeszt őket!
Mese a törött vízhordó edényről – kínai tanmese
Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a rúdnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakán-vállán hordott a pataktól a házáig.Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és így mindig egy teljes adag vizet szállított.A pataktól a házig tartó hosszú út végén a megrepedt edény többnyire már csak félig volt vízzel.KétTovább olvasom „Mese a törött vízhordó edényről – kínai tanmese”
Lotilkó szárnyai – tunguz népmese
Élt egyszer egy repülõ ember, úgy hívták, hogy Lotilko. Két szárnya volt, amelyekkel gyakran magasan az erdõ fölött repült, felszállt egészen a fellegekig, sokszor még magasabbra is, és nemegyszer megtörtént, hogy túl messzire repült otthonától.Történt egyszer, hogy megint csak messzire szállt, és közben ráesteledett. Itt kell töltenem az éjszakát valahol. Majd csak reggel szállok hazaTovább olvasom „Lotilkó szárnyai – tunguz népmese”
Az ember lelke – mongol népmese
Emlékeztek? Amikor az istenek megteremtették az embert, egy ideig gyönyörködtek benne. Mert szép volt az ember!Volt keze, lába, teste és feje, a fején szem, száj, orr és fül, ám hiába volt mindez, az istenek mégis elégedetlenek voltak vele. Ebből az emberből hiányzik valami! – mondták. Megnézték jobbról, megnézték balról, előlről, hátulról, s végül rájöttek, mitTovább olvasom „Az ember lelke – mongol népmese”