Élt egyszer egy király. Ezt a királyt Veres királynak hívták, s volt egy daliás szép fia. De olyan szép volt, derék, hogy mindenki megcsodálta. Örült is ennek az édesapja. Amikor a fiú 18 éves lett, látja, hogy az ő édesapja mindig szomorú. Kedvébe akart járni az apjának. Kijárt a vitézekkel vívni, és mindenkit legyőzött. Vadászatokon mindigTovább olvasom „A selyemrét”
Tag Archives: Népmese
Az angyalbárányok – Magyar népmese
Egyszer volt egy szegény özvegy asszony, annak volt három legény fia. De hogy szegények voltak, egynek mindig el kellett menni szolgálni. Legelőbb is elment a nagyobbik fiú, s amint megy, mendegél, előtalál egy öreg embert. Ez megszólítja: Mi járatban vagy, édes fiam? Azt feleli a fiú: Én, édesapám, szolgálatot keresek. Én pedig éppen szolgát –Tovább olvasom „Az angyalbárányok – Magyar népmese”
Az Élet hatalma – afrikai népmese
Mára egy afrikai népmesét hoztam Nektek.
A kegyelem állapotáról, empátiáról, gyógyulásról, emlékezésről, egymás segítéséről.
Varázsmagok
A kertem az egyik legnagyobb tanítóm. Szelíd, igazságos. Nem ítélkezik. Türelemre tanít, és arra, hogy mindennek rendelt ideje van. Feltölt, Teret ad, gyönyörködtet. Megdolgoztat, ösztönöz, és emlékeztet nap, mint nap, milyen csodálatos a Természet. Otthon vagyok Benne.
Tudd, hogy Neked is vannak Varázsmagjaid. Talán amiről nem is gondolnád, pont az a Benned rejtező magocska – jó szó, figyelem, megértés, vagy akár csak az általad csendben tartott biztonságos Tér – az, ami gazdagít másokat.
Ápold, neveld, növeszt őket!
Lotilkó szárnyai – tunguz népmese
Élt egyszer egy repülõ ember, úgy hívták, hogy Lotilko. Két szárnya volt, amelyekkel gyakran magasan az erdõ fölött repült, felszállt egészen a fellegekig, sokszor még magasabbra is, és nemegyszer megtörtént, hogy túl messzire repült otthonától.Történt egyszer, hogy megint csak messzire szállt, és közben ráesteledett. Itt kell töltenem az éjszakát valahol. Majd csak reggel szállok hazaTovább olvasom „Lotilkó szárnyai – tunguz népmese”
Az ember lelke – mongol népmese
Emlékeztek? Amikor az istenek megteremtették az embert, egy ideig gyönyörködtek benne. Mert szép volt az ember!Volt keze, lába, teste és feje, a fején szem, száj, orr és fül, ám hiába volt mindez, az istenek mégis elégedetlenek voltak vele. Ebből az emberből hiányzik valami! – mondták. Megnézték jobbról, megnézték balról, előlről, hátulról, s végül rájöttek, mitTovább olvasom „Az ember lelke – mongol népmese”