„Nagy a képzelőerőnk, élénkebb a belső világunk, ami azt jelenti, hogy a kívülről kapott információk és benyomások rengeteg fogalmat, asszociációt és gondolatot hívnak elő bennünk. Így aztán a „merevlemezünk” gyorsan megtelik, és túlhajtottnak érezzük magunkat. (…) Senki sem szereti, ha túlhajszolják, túlsarkalljál. Ha az ember sebezhető lélek, sokkal gyorsabban jut el addig a határig, ameddigTovább olvasom „Szuperérzékenység – Az 5 érzékszerv érzékenysége”
Tag Archives: szuperérzékenység
Szuperérzékenység?
Pápai tanárnő, aki az egyetemen jogot tanított nekünk – és civilben ügyvéd volt- minden félév elején úgy kezdte az első előadást, hogy megfogalmaztuk, hogy miről is fog szólni az előttünk időszak, hogy tudjuk, miről beszélünk és ugyanazt értsük alatta.Én, ha a szuperérzékenységről beszélek, akkor – személyiségvonásról- finom idegrendszerről- a külső- és belső világból érkező ingerekTovább olvasom „Szuperérzékenység?”
Olyan világban szeretnék élni…
Olyan világban szeretnék élni, ahol az empátia alapértelmezett, nem valamiféle kiváltság. Olyan világban szeretnék élni, ahol a társadalom számára láthatóvá válik az érzékeny emberek, gyerekek értékessége és senki nem fáradozna többé a fényük elhalványításán. Olyan világban szeretnék élni, ahol ki lehet lógni rosszallás és megkérdőjelezés nélkül a sorból, hovatovább nincs is sor. Kör van. ÉsTovább olvasom „Olyan világban szeretnék élni…”
Varázsmagok
A kertem az egyik legnagyobb tanítóm. Szelíd, igazságos. Nem ítélkezik. Türelemre tanít, és arra, hogy mindennek rendelt ideje van. Feltölt, Teret ad, gyönyörködtet. Megdolgoztat, ösztönöz, és emlékeztet nap, mint nap, milyen csodálatos a Természet. Otthon vagyok Benne.
Tudd, hogy Neked is vannak Varázsmagjaid. Talán amiről nem is gondolnád, pont az a Benned rejtező magocska – jó szó, figyelem, megértés, vagy akár csak az általad csendben tartott biztonságos Tér – az, ami gazdagít másokat.
Ápold, neveld, növeszt őket!
Mese a törött vízhordó edényről – kínai tanmese
Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a rúdnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakán-vállán hordott a pataktól a házáig.Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és így mindig egy teljes adag vizet szállított.A pataktól a házig tartó hosszú út végén a megrepedt edény többnyire már csak félig volt vízzel.KétTovább olvasom „Mese a törött vízhordó edényről – kínai tanmese”