Szuperérzékenység?

Pápai tanárnő, aki az egyetemen jogot tanított nekünk – és civilben ügyvéd volt- minden félév elején úgy kezdte az első előadást, hogy megfogalmaztuk, hogy miről is fog szólni az előttünk időszak, hogy tudjuk, miről beszélünk és ugyanazt értsük alatta.Én, ha a szuperérzékenységről beszélek, akkor – személyiségvonásról- finom idegrendszerről- a külső- és belső világból érkező ingerek érzékelésének- és az ingerek feldolgozásának sajátos módjáról beszélek.Az ingerfeldolgozásnak ez a módja kihatással van a mindennapi életü(n)kre, mivel az antennáink folyamatos vételre vannak állítva. Nem azért, mert így akarjuk, hanem mert az idegrendszerünk hormonális szabályozása ilyen. Nincs elromolva, csak másképp működik. A szuperérzékenység, mint az angol eredetiből átvett fogalom egy szóval írja le az érzékszervek érzékenységét és az intuitív érzékenységet. Azonban fontos különbséget tenni közöttük, mert az érzékenység ezen formái megmutatkozhatnak együtt és külön – külön is. Ahogy az fizikai érzékszervek is eltérő mértékben vannak finomra hangolva mindenkinél.Megoszlanak a vélemények arról, hogy öröklött vagy szerzett „dolog-e” a szuperérzékenység…A saját tapasztalataim, illetve az eddig tanulmányozott szakirodalmi tudás alapján én úgy látom, hogy a mind az érzékszervek érzékenysége, mind az intuitív érzékenység veleszületett tulajdonság, a személyiség érésével, a tudatszint emelkedésével finomodhat; míg a hipervigilancia – a traumatikus életesemények hatására kialakult fokozott készenléti állapot szerzett. Ez utóbbi a trauma feldolgozásával elmúlik, az egyén kikerül az állandó feszült figyelem állapotából. Az érzékeny személyiség akár befelé forduló, akár kifelé forduló legyen is, rendkívül sokszínűen és spektrumszerűen mutatkozhat meg. Ahány érzékeny ember, annyiféle módon. Innen indulunk, a következő bejegyzésben részletesebben nézünk rá az érzékenység természetére.