A VAK EMBER ÉS A MANÓ
Valamikor réges-régen, sok évszázaddal ezelőtt, a Tottó nevű hegyszorosban élt egy háromszemű, hatalmas erdei manó. Szájából két óriás agyar meredezett elő, lába meg csak egy volt neki, azon ugrált előre. Aki csak meglátta, nyomban halálra rémült tőle! Az emberek nem is mertek egyedül járni azon a vidéken, ahol a manó lakott.
Élt abban az időben egy vak ember is azon a tájon, aki nem tudta, hogy szörnyeteg lakik a szorosban. A vaknak egyszer valami dolga akadt a hegyen túl. Fogta hát magát, és nekiindult, csak úgy magányosan. Ment, mendegélt, és hogy meg ne botoljék, az utat botjával tapogatta maga előtt. Hát, amint odaért a hegyszorosba, hirtelen előbukkant a sűrűből a háromszemű erdei manó. Meglátta a magányos vándort, odaállt elébe az út közepére, és hatalmas hangon rákiáltott:
- Hallod-e, hová mégy? Nem látod, hogy én vagyok a háromszemű, egylábú erdei manó?
Aztán előmeresztette mind a három szemét, nézte a vak embert, és közben azon tűnődött, látványától mikor fog halálra rémülni ez az ember is. Igen ám, de a vaknak mindegy volt, ki áll előtte! Amúgy sem volt gyáva ember, hát botjával tapogatva csak ment tovább, és csendesen azt felelte:
- Ki ez itt? A háromszemű, egylábú? Félre! Nem látod, hogy én meg háromlábú szemnélküli vagyok?
Megrémült erre a manó, és beszaladt az erdőbe. Többet nem is mert előjönni onnan, úgyhogy az emberek azóta szabadon járhattak a hegyszoroson.
(Japán mese)
Forrás: Bajzáth Mária (2018): Én, senki, segítség, Budapest, Kolibri Kiadó, 183.o.