Úgy vágytam a tavalyi Nagyhét békéjét, lassú készületét, csendjét. Idén másfajta megélésnek volt ideje…
Virágvasárnap este elszöktünk a világ elől. Gyönyörű hangokból szőtt takaró alá bújtunk családilag, s ott ereszkedett ránk a Lóvasúton vasárnap este. Felkavart, átmosott, megtisztított ez a két óra. Megváltozott tudatállapot, könnyek, öröm, megváltás, elvárások nélküli elmerülés.
S indult a hét… Hozott ez a néhány nap mindent, amire szükségem volt. Felismeréseket, kiállt próbákat, mély beszélgetéseket, jó találkozásokat. És könyveket. Programról – programra rohanva, telve gondolatokkal, érzésekkel, tervekkel és tennivalóval; csend-szigetekben megpihenve, napos teraszon menedékbe húzódva, tavaszi erdő illatába mélyet szippantva, elmerülve zöld színekben érkeztem meg ide.
Most csak a Természet hangjait vágyom hallgatni, Szerettekkel lenni, Csendből töltekezni, harmadnapra feltámadni…Áldott ünnepet!