Akkor kell menni, amikor jól esik…Ez a kép 2020.agusztus 15-én készült a Pilisben. Most is a fülemben az a finom kopogás, ahogy az esőcseppek a fejünk fölött a levelekhez értek. Ernyőt tartottak a fák nekünk, míg felértünk a Szentkúthoz. Mire tető alá értünk, az eső is jócskán megeredt. Csak pihentünk csendben, visszanéztünk az évünkre. Az eső még esett, mikor elindultunk lefelé. Megtöltöttük a kulacsainkat tiszta vízzel, vándorbotot vettünk magunkhoz, úgy baktattunk. Tiszta volt a levegő körülöttünk, friss minden. És én nagyon figyeltem. Befelé az érzéseimre; kifelé az erdő jelzéseire, a gyerekemre. Néztem, hogy biztosan mozog a csúszós – lejtős oldalban, nem törődik a sárral, megy előre az úton, amit kinézett magának.Egy szakaszon nagyon nehezen haladtam; egyik kezemben az ernyővel, másikban a göcsörtös vándorbottal egyensúlyoztam, reszkető térddel araszoltam előre, és szinte láttam magam előtt, ahogy elcsúszok a sárban. Akkor eszembe jutott Vera, aki azt mondta nekem egyszer: „Csak rajtad múlik, meddig maradsz benne a régi mintádban.” Akkor megálltam, összecsuktam az ernyőt, félretettem a görcsfát, és egyszerű kiléptem abból vékony, csúszós vízmosásból és láss csodát! Biztosan tudtam az ösztönösen megtalált úton haladni tovább. Csak ennyi kellett, átváltani az ösvényre, ahol nem billegek, nincsenek imbolygó támasznak vélt alkalmatlanságok. Még ha kicsi lépés is, néha nagy bátorság kell hozzá. Néha túl hangos a Belső Kritikus. Néha még ki kell oldozni néhány bogot, míg meg mered tenni azt a bizonyos döntő lépést. Belülről megélve fejlődés, erőgyűjtés, készület. Kívülről nézve késlekedésnek látszik. Nem számít minek látszik kintről… Az erőt belülről kapod, s egyszer a tied, bármikor visszanyúlhatsz hozzá.
Aznap ezt a tanítást adta nekem az erdő egyszerűen és tisztán: bátorság, egyenes gerinc, határozott lépések előre. Rendben van, ha a saját ritmusomban megyek.
Csend kellett hozzá, hogy meghalljam az üzenetet.
Szándék, hogy számomra jobban járható utat keressek. Szem, hogy lássam – bátorság, hogy kövesem a Fiam bátor lépteit. Így megyünk mi, a Gyerek és Én…két érzékeny Lélek át az életen.