„Mi hisszük, hogy az anyaság, főleg az első években egy kivételes személyiségfejlődési lehetőség, informális tanulási folyamat. Az anyává válás egyben egy beavatási rítus felnőtt létünk következő szakaszába.Hisszük, hogy mindebben a természethez való kapcsolódás nagy segítségünkre lehet. Anyaként és nőként támogatásra van szükségünk más nőktől, anyáktól, segítőktől, hogy megtalálhassuk a bennünk élő anyát, anyatermészetet, a saját utunkat az anyasághoz, hogy kapcsolódhassunkTovább olvasom „EgyüttMűködések – MotherNature ~ AnyaTermészet Egyesület”
EgyüttMűködések – Éliás-Tóbiás Bábtársulat
Gyerekkoromban az édesanyám, a nagymamáim nagyon sokat meséltek nekem, amiket aztán én az óvodában meséltem tovább a csoporttársaimnak. Máig nagyon szeretek mesélni, nem csak a kisNagyfiamnak, hanem Anya- és Nőtársaimnak is. A Műhelyben is kiemelt szerepet kapnak a mesék, melyekkel szelíden kísérhetem az életutakat. Mióta az eszemet tudom, foglalkoztat Természet és az Ember harmóniájának mibenléte,Tovább olvasom „EgyüttMűködések – Éliás-Tóbiás Bábtársulat”
Így segítek – Life coaching
A coachingfolyamat annak az intenzív emberi találkozásnak fenntartott hely, ahol két ember szövetséget köt arra, hogy együtt haladnak a tanulás egy speciális ösvényén. Problémákat oldanak meg, döntéseket készítenek elő, és rendíthetetlenül szembenéznek azokkal az árnyakkal, amelyek mindeközben megjelennek. A coach feladata nagyon egyszerű: fel kell ébresztenie a harcost (a vezetőben), és meg kell őt erősítenie abban a hitében és elhatározásában, hogy minden helyzetben totális felelősséggel és egyben szabadsággal rendelkezik. Ilyen egyszerű.” (Sárvári György)
Képesítéseim, képzések, melyeken részt vettem
Nem csak könyvmoly vagyok, de tanulni is nagyon szeretek. A tanulás számomra öröm, és a világ (om) megismerésének egyik eszköze. Nem is én lennék, ha a következő 2 évre nem lenne megtervezve az (ön)képzési naptáram :).
Bemutatkozó
Üdvözöllek, Szórád Annamária vagyok. Segítő, képződő meseterapeuta. Támasz, aki megtart amikor megszülöd Önmagad. Szociálpedagógus – coachként érzékeny lelkű nőket, anyákat, családokat kísérek az élet, illetve a szülői lét küszöbállapotaiban és hullámzásában tapasztalható nehézségek megoldásában, hogy egyénként és családként egyaránt megtalálják belső erejüket és kiteljesedett életet éljenek. Az Életfa Családműhelyt kisbabás anyaként álmodtam meg. Szerettem volnaTovább olvasom „Bemutatkozó”
Az angyalbárányok – Magyar népmese
Egyszer volt egy szegény özvegy asszony, annak volt három legény fia. De hogy szegények voltak, egynek mindig el kellett menni szolgálni. Legelőbb is elment a nagyobbik fiú, s amint megy, mendegél, előtalál egy öreg embert. Ez megszólítja: Mi járatban vagy, édes fiam? Azt feleli a fiú: Én, édesapám, szolgálatot keresek. Én pedig éppen szolgát –Tovább olvasom „Az angyalbárányok – Magyar népmese”
Az Élet hatalma – afrikai népmese
Mára egy afrikai népmesét hoztam Nektek.
A kegyelem állapotáról, empátiáról, gyógyulásról, emlékezésről, egymás segítéséről.
Varázsmagok
A kertem az egyik legnagyobb tanítóm. Szelíd, igazságos. Nem ítélkezik. Türelemre tanít, és arra, hogy mindennek rendelt ideje van. Feltölt, Teret ad, gyönyörködtet. Megdolgoztat, ösztönöz, és emlékeztet nap, mint nap, milyen csodálatos a Természet. Otthon vagyok Benne.
Tudd, hogy Neked is vannak Varázsmagjaid. Talán amiről nem is gondolnád, pont az a Benned rejtező magocska – jó szó, figyelem, megértés, vagy akár csak az általad csendben tartott biztonságos Tér – az, ami gazdagít másokat.
Ápold, neveld, növeszt őket!
Mese a törött vízhordó edényről – kínai tanmese
Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a rúdnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakán-vállán hordott a pataktól a házáig.Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és így mindig egy teljes adag vizet szállított.A pataktól a házig tartó hosszú út végén a megrepedt edény többnyire már csak félig volt vízzel.KétTovább olvasom „Mese a törött vízhordó edényről – kínai tanmese”
Lotilkó szárnyai – tunguz népmese
Élt egyszer egy repülõ ember, úgy hívták, hogy Lotilko. Két szárnya volt, amelyekkel gyakran magasan az erdõ fölött repült, felszállt egészen a fellegekig, sokszor még magasabbra is, és nemegyszer megtörtént, hogy túl messzire repült otthonától.Történt egyszer, hogy megint csak messzire szállt, és közben ráesteledett. Itt kell töltenem az éjszakát valahol. Majd csak reggel szállok hazaTovább olvasom „Lotilkó szárnyai – tunguz népmese”