Pápai tanárnő, aki az egyetemen jogot tanított nekünk – és civilben ügyvéd volt- minden félév elején úgy kezdte az első előadást, hogy megfogalmaztuk, hogy miről is fog szólni az előttünk időszak, hogy tudjuk, miről beszélünk és ugyanazt értsük alatta.Én, ha a szuperérzékenységről beszélek, akkor – személyiségvonásról- finom idegrendszerről- a külső- és belső világból érkező ingerekTovább olvasom „Szuperérzékenység?”
A vak ember és a manó
A VAK EMBER ÉS A MANÓ Valamikor réges-régen, sok évszázaddal ezelőtt, a Tottó nevű hegyszorosban élt egy háromszemű, hatalmas erdei manó. Szájából két óriás agyar meredezett elő, lába meg csak egy volt neki, azon ugrált előre. Aki csak meglátta, nyomban halálra rémült tőle! Az emberek nem is mertek egyedül járni azon a vidéken, ahol aTovább olvasom „A vak ember és a manó”
A selyemrét
Élt egyszer egy király. Ezt a királyt Veres királynak hívták, s volt egy daliás szép fia. De olyan szép volt, derék, hogy mindenki megcsodálta. Örült is ennek az édesapja. Amikor a fiú 18 éves lett, látja, hogy az ő édesapja mindig szomorú. Kedvébe akart járni az apjának. Kijárt a vitézekkel vívni, és mindenkit legyőzött. Vadászatokon mindigTovább olvasom „A selyemrét”
Olvasnivalók nehéz időkben – 2. rész
Ahogy ígértem, csokorba kötöttem néhány gondolatot arról, hogy milyen meséket, történeteket, könyveket vehetünk elő, ha ezekben a megpróbáló időkben az ősi bölcsesség, az írott szó segítségül hívnánk gyerekeink kíséréseben. Én is segítséget kértem a tanítómtól, Szentkúti Mártától, aki segített kiegészíteni az általam jónak vélt ajánlásokat. – Nagymese hallgató korú gyerekeknek – 5-7 éveseknek – választhatunkTovább olvasom „Olvasnivalók nehéz időkben – 2. rész”
Olvasnivalók nehéz időkben – 1. rész
Az elmúlt napokban többen fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogy milyen meséket kapjanak a gyerekek ezekben az időkben. Erről is írok a következő bejegyzésben, de előtte a Fölnőtteknek hoztam néhány könyvet. Mert nekünk is szükségünk van lelki – szellemi táplálékra, hogy a Szeretteinket s Önmagunkat meg tudjuk tartani. Dr. Edith Eva Eger könyvét kicsivel több,Tovább olvasom „Olvasnivalók nehéz időkben – 1. rész”
Gondolatsaláta, FunFactsFriday, INFJ
#1 Ez vagyok én rosszabb napjaimon, amikor nem tudom összhangba hozni a Kintet és a Bentet. Vagy túl sok az inger. Vagy több felé kell(ene) osztani a figyelmem, mint amennyire képes lennék, Vagy egyszerűen csak túl fáradt vagyok. Ilyenkor nehéz összeszedetten, jólfésülten megfogalmazni és kommunikálni a mondandóm, még akkor is, ha a fejemben szépen összerendszereztem.Tovább olvasom „Gondolatsaláta, FunFactsFriday, INFJ”
Olyan világban szeretnék élni…
Olyan világban szeretnék élni, ahol az empátia alapértelmezett, nem valamiféle kiváltság. Olyan világban szeretnék élni, ahol a társadalom számára láthatóvá válik az érzékeny emberek, gyerekek értékessége és senki nem fáradozna többé a fényük elhalványításán. Olyan világban szeretnék élni, ahol ki lehet lógni rosszallás és megkérdőjelezés nélkül a sorból, hovatovább nincs is sor. Kör van. ÉsTovább olvasom „Olyan világban szeretnék élni…”
Akkor kell menni, amikor jól esik…
Akkor kell menni, amikor jól esik…Ez a kép 2020.agusztus 15-én készült a Pilisben. Most is a fülemben az a finom kopogás, ahogy az esőcseppek a fejünk fölött a levelekhez értek. Ernyőt tartottak a fák nekünk, míg felértünk a Szentkúthoz. Mire tető alá értünk, az eső is jócskán megeredt. Csak pihentünk csendben, visszanéztünk az évünkre. AzTovább olvasom „Akkor kell menni, amikor jól esik…”
Brené Brown: Bátran a vadonban – könyvajánló
Az átlátható, tágas tereket szeretem, ahol mozogni tud a levegő és szabadon lehet lélegzi. Ilyen helyeken érzem magam biztonságban. Ezért is szeretek erdőt járni. Van, hogy az erdő sűrű, sötét és félelmetes. Ahogy az életünknek is vannak sűrű és nehéz stációi, amikor nincs kerülőút. Ha meg akarjuk ugrani az akadályt és megerősödve szeretnénk tovább haladniTovább olvasom „Brené Brown: Bátran a vadonban – könyvajánló”
A rút kiskacsa – H.C. Andersen
De szép is volt azon a nyáron a határ! Sárgultak a búzatáblák, a zab még zölden bólogatott, a kaszálókon petrencékbe hordták a szénát; piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek – ez volt az anyanyelvük. A gabonaföldeket, kaszálókat sűrű erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csillogtak. Szép volt,Tovább olvasom „A rút kiskacsa – H.C. Andersen”